Meg Volt Rendezve

mostanában kísért a téma. tegnap, ma. aztán pont ezt olvastam a macskabölcsőben, csodálatos ez, annyira röhejes és kifejező, hogy gondoltam, megmutatom. íme:

"Hátramentem hát, hogy szóba elegyedjem Angela Hoenikker Connersszel, meg a pici Newton Hoenikkerrel, karaszom tagjaival.
Angela volt a lóarcú platinaszőke, akit már észrevettem.
Newt csakugyan picike fiatalember volt, de nem groteszk. Oly arányos, mint Gulliver az óriások földjén, és körülbelül ugyanolyan ravaszul éber.
Egy pohár pezsgőt fogott, ami bennfoglaltatik a jegy árában. Akkora volt a kezében a normál méretű pohár, mintha mi egy kisebbfajta aranyhalas-medencét tartanánk, de könnyed eleganciával ivott belőle - így szemre tökéletesen összeillettek, a pohár meg ő.
[...]
Amikor Hazel végre betelt a földiek kölcsönös bemutogatásával, békén hagyott bennünket. - Ne feledjétek - szólt még vissza -, mostantól fogva anyunak hívtok.
- Oké, anyu - mondtam én.
- Oké, anyu - mondta Newt. Elég magas volt a hangja, hiszen oly picike gégén át jött. De azért mégis sikerlüt egészen férfiasra sikerítenie azt a hangot.
Angela mindenáron úgy kezelte Newtot, mint egy bébit - ő pedig oly nyájas kellemmel bocsátott meg a nővérének, amit ilyen pici emberről fel sem tételeztem volna.
Newt és Angela emlékezett rám, emlékeztek a leveleimre, és meghívtak, üljek oda hozzájuk az üres harmadik ülésre.
Angela mentegetőzött,amiért nem felelt a levelemre.
- Semmi sem jutott eszembe, ami bárki olvasót érdekelt volna. Kitalálhattam volna valamit arról a napról, de maga biztosan nem azt akarta. Különben az is csakolyan nap volt, mint a többi.
- Az öccse nagyon jó levelet írt nekem.
Angela csodálkozott. - Newt? De hát Newt hogy emlékezhetett bármire is? - Az öccséhez fordult. - Aranyom, te nem emlékszel arra a napra, igaz? Hisz még picike voltál!
- Én emlékszem - mondta szelíden Newt.
- Látnom kellett volna azt a levelet. - Amin Angela azt értette hogy Newt még éretlen ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön a külvilággal. Förtelmesen érzékelten nő volt ez az Angela, halvány gőze nem volt arról, milyen érzés lehet Newtnak, hogy annyira pici.
- Miért nem mutattad meg nekem azt a levelet, aranyom? - korholta.
- Elnézést - mondta Newt. - Nem gondoltam rá."

 /Kurt Vonnegut - Macskabölcső/